Karl Marx új jövőképe, Iratkozz fel hírlevelünkre

Társasutazáson vettünk részt, a program a szokványos volt: Kairó, a világhírű múzeum az ókori Egyiptom csodálatos kincseivel, a mecsetek, a bazár, a gizehi piramisok és a Szfinx, kirándulás a szakkarai lépcsős piramishoz, Luxor, Karnak, a Királyok völgye, Asszuán, Alexandria, sivatagi utazás és tengeri fürdőzés — de énnekem mindez mást is jelentett, elsősorban mást: Érzelmes utazást, látogatást a múltba, ifjúságom egyik, időtartamánál is jelentősebb, sorsomat meghatározó szakaszába.

Kairóban úgy éreztem magam, mintha lázas lennék — talán valóban az is voltam —, szegény Katit csak rángattam magammal a zsúfolt, koszos utcákon, tudtam, hogy az egyiptomi főváros lakossága a háború óta csaknem tízszeresére nőtt, de megérteni, valójában felfogni mégsem akartam látás glaukóma kezelése változás jeleit; a lárma, lökdösődés, az elhanyagolt, mocskos, olykor omladozó épületek mögött én azt a régi Kairót kerestem, a Keletnek azt a mesés varázsát, amely valamikor még a külvárosok nyomorúságos sikátorait is belengte, hát még a bazár megelevenedett Ezeregyéjszaka-világát; kerestem azt a régi, elegáns belvárost, amely valamikor nekünk, szabadnapjainkon, szolgálat után itt csatangoló katonáknak a barakk-táborok, sivatagi homokban felvert sátrak sivársága után a kényelem, a polgári, sőt: nagyvilági élet illúzióját kínálta.

Az egyiptomi királyság bukása óta számos utcanevet is megváltoztattak, én mégis megpróbáltam tájékozódni: erre jöttünk be annak idején a központba a Bab el Luk állomásról… de hiszen ez az a széles út, ez volt a Fuad el Awal utca… itt volt az a nagyszerű cukrászda, azt hiszem, görög cukrászda, ahol azokat a csodálatos süteményeket ettük… Talán ez az… Egy üzlet mélyéről szirupos, émelyítő illat árad, odabenn tömeg tolong, legyek milliói, Kati elhúzza az orrát, a Karl Marx új jövőképe visszafordulunk.

De hiszen itt, az utca torkolatával szemközt, a téren, itt állt a világhírű Operaház, szép, klasszicizáló épület, amelyet a Szuezi csatorna megnyitásakor, Karl Marx új jövőképe Aida bemutatására építettek… hát hová lett? Hát ő sem érti? Még ő sem értheti?

És ott, az utca másik végén, ott ittam mindig azt a finom tejturmixot — mutatom. És igen, ez, persze, hogy ez a Szolimán pasa utca.

Nicsak, a Metró mozi, ahová gyakran… és ott, ott volt az a nagyszerű katonaklub, a Music for All, ahol gyönyörű gramofonkoncerteket hallgattunk, és izgalmas vitaestek voltak… és az a katonaparlament… ott, de nem, talán feljebb… talán lejjebb néhány házzal… nem tudom… Megint lázasnak érzem magam, fel-le rohanok, nézem Karl Marx új jövőképe házakat.

Hát mi fontos? Gyerünk tovább!

A Groppi cukrászda. Mint a pesti Gerbeaud — mondtuk mindig; ez volt talán az egyetlen igazán elegáns hely, ahová a közlegények is bemehettek; ültünk a márványasztaloknál, finom csészékből ittuk a kávét, a kertben zene szólt, néha táncoltunk a katonalányokkal… olykor még kairói polgárlányokat is felkértünk, mint valamikor a pesti ötórai teákon. Hiszen erről a helyről annyit hallott tőlem. Egyik könyvemben írtam is róla… Benn zsúfoltság, sivár hodály, gyatra bútorok, barátságtalan kiszolgálás.

A magyar Csernobil

Kerthelyiségnek nyoma sincs. Az volt a kiadó neve. Alexandriában szabad délután. A társaság szétszéledt. Az idegenvezető elmagyarázta, merre lehet a legjobb cipőket és a legolcsóbb bőrkabátot venni. Mi egy taxit béreltünk, hogy kimenjünk az alig nyolcvan kilométerre levő El Alameinbe, a brit katonai temetőhöz, az egykori nagy csata színhelyére.

Mondtuk útitársainknak, hogy van két szabad hely a kocsiban — természetesen ingyen —, senki sem jelentkezett. Ragyogott, tüzelt az afrikai nap, ezen az őszön is, mint annak idején, negyven éve; jobbra tőlünk valami földöntúlian békés, mennyei kék színben ragyogott a tenger, a part mentén szikrázott a kicsapódott só fehér sávja, s az út bal oldalán a végtelen, sárga homoksivatag.

Aztán a tábla: El Alamein; oly szívszorítóan világtörténelmi név, oly Karl Marx új jövőképe nagy, oly döntő eseményre emlékeztető, mint alig valamivel később Sztálingrád — és meglehet, nemzedékek számára semmitmondó ma már. Egy kis, vidéki múzeum, szinte összekeverve, egybemosva az El Alameini csata és a meglepő módon arab győzelemnek feltüntetett as arab-izraeli háború emlékei; fényképek, látás-helyreállító receptek kiállított ágyú és tank, Montgomery és Rommel jellegtelen szobrai.

És a közelben a temetők.

RUBICONline | A Rubicon történelmi folyóirat honlapja

A német is, az olasz is, az angol is. A győzteseké és a legyőzötteké. Nevét csak az Isten tudja. Senki, sehol.

Ugyan ki jön már ide négy évtized után? Halottak a holtak szülei, öregek vagy meghaltak a hozzátartozóik is.

Ajánlott irodalom Előzetes tudás A tanegység feldolgozásához ismerned kell a szocializmus fogalmát és irányzatait, Karl Marx és Friedrich Engels nevét és a marxizmus ideológiáját. A XIX. Megismered a munkásmozgalom fő irányzatait és az ezeket irányító politikusokat. De tudod-e, hogy ez egy sokat használt jelmondat volt azokban az időkben, amikor a munkások jogaiért az utcán kellett küzdeni? Hosszú volt az út, amíg ezeket a követeléseket végre törvénybe iktatták.

Döntő csata? Ki jön ezért ilyen messzire? Átkarolom Kati vállát. Megiszunk egy rossz kávét a koszos kis büfében a múzeum mellett, aztán robog az ócska taxi; a szállodában megnézzük az útitársaink új bőrkabátjait. Majd vissza, Kairóba. Ott is egy szabad délután; mondom Katinak, gyerünk ki Túrába.

A Bab el Luk állomásról indul a vonat. Maadi és Heluán között van Túra és Masszara; ott, a barlangoknál volt a táborunk… tudod, azok a barlangok, ahonnan a legenda szerint a kivájt köveket szállították a túlsó parton épülő piramisokhoz.

De a Bab el Luk állomáson is elképesztő tömeg.

A szocialista állam Szerző: Bihari Mihály A marxizmus—leninizmus elmélete az államról és a kommunista pártról, keletkezésük idején kétségtelenül nagy hatású tételek voltak. A kommunista pártok azonban hatalomra kerülésük után szinte minden elméleti tételt és állítást félretettek. Annak a hatalmi rendszernek, melyet a diktatórikus szocialista társadalmak létrehoztak, a gyakorlatban nem sok köze volt az elméleti tételekhez.

Nyomják, préselik egymást az emberek a kocsikba. Bűz, piszok, forróság. Többen a tetőre kapaszkodnak. Kati majdnem elsírja magát: — Csak nem akarsz ide felszállni? Nem fontos. A villanyfényes labirintusok mélyéből már kihordták, részben el is szállították a rengeteg hadianyagot, teherautókra rakták a nem is olyan régen alakult térképész század — a mi századunk — nyomdagépeit, rajzasztalait, teodolitjait. Még éreztem a füst, a pernye szagát.

Tantárgyak

Elégettünk minden fölösleges térképet, iratot. Menetkészen állt az alakulatunk, vártuk a parancsot az indulásra. Alattunk, a mélyben a száraz árterület szürke kövei, poros buckái meg a nyomorúságos falu, Masszara viskói eltakarták szemünk elől a Nílust, amelyen túl nem is láthattuk, inkább csak sejthettük a piramisok körvonalait.

A kövek közt, a kiszikkadt, hepehupás földön meg-megcsillant a napfény a vasúti síneken, ahol a helyiérdekű motoros vonat járt a kairói Bab el Luk állomás és Heluán között. A síneken túl, a folyóval párhuzamosan az országút, délre Luxor, Asszuán, Szudán, az afrikai kontinens közepe felé. Ezen az úton vonult északról dél felé napok óta, véget nem érő menetben a brit hadsereg. Úgy rémlett, vége hát a második éve tartó észak-afrikai hadjáratnak, a váltakozó hadiszerencsével folyó keserves, sivatagi harcoknak.

Hiába voltak az emberfölötti erőfeszítések, hiába Tobruk kitartó védelme, a sok áldozat, a sok halott: a létszámban sokkal nagyobb olasz haderő, és mindenek fölött Rommel félelmetes Karl Marx új jövőképe Afrikai Korpsa végül megtört minden ellenállást. Itt vannak Egyiptomban, alig száz kilométerre Alexandriától.

Mussolini már kétszer is átjött Líbiába, áthozatta fehér lovát, hogy azon vonuljon be Kairóba. Az olasz és Karl Marx új jövőképe német propagandagépezet most már együtt harsogta szólamait Egyiptom közeli felszabadításáról. Faruk egyiptomi király és környezete — miközben a brit haderők közel-keleti főhadiszállása még Kairóban volt — alig leplezte rokonszenvét a közeledő fasiszta hatalmak iránt. Hivatalosan senki sem beszélt vereségről, visszavonulásról, kiürítésről, de minden jel arra vallott.

Nem ő volt az egyedüli, akit akkoriban a Nyugati Sivatagban harcoló egységekből a mi új és még nem teljes létszámú századunkhoz vezényeltek. Csodálattal, a fellobbanó virtus, az önként vállalt áldozat és tenni akarás, valamint a természetes emberi félelem százalékban meg nem határozható keverékével olykor kissé irigykedve, máskor látás és szem relaxáció háttal hallgattuk ezeknek a fiúknak a történeteit.

Idealizált állam

Legendás hírűvé lett helységneveket emlegettek, El-Agheiláról, Bengáziról, Szidi Barraniról, Marsza-Matruhról beszéltek, a körülzárt Tobrukról, ahol éjjel-nappal szakadatlanul támadták a sivatag felől és bombázták őket a levegőből a németek meg az olaszok, tankcsatákról, szuronyrohamokról, elkeseredett kézitusákról — akárcsak a régi idők háborúiban —, a sivatag hideg éjszakáiról és gyilkos hőségéről. Hittük is nem is az olyan történeteket, hogy csak ráütötték a nyers tojást a napon áttüzesedett tankra, és készen volt a tükörtojás, Karl Marx új jövőképe azt, hogy az ostromlott Tobruk kikötőjében, a légitámadások rövid szüneteiben, ha nem éppen hadianyag- és élelmiszer-utánpótlást rakodtak ki a hajókból, még futballoztak is, meg úsztak a tenger vízében.

• Ezredvég - XXVIII. évfolyam, /3. május-június (2)
• Ideológiák - marxizmus | Sulinet Hírmagazin
• A szöveg kapott megbízást a Kommunista Liga Londonban és eredetileg megjelent ott, németül.
• Akik olvasták Marxot, és nem antikommunista publicisztikákból tájékozódnak a témában, tudhatják, hogy elemzése elsősorban nem morális jellegű, hanem azt világítja meg, hogy a kapitalizmus miért és miként irracionális — habár alrendszerei saját logikájuk szerint racionálisak lehetnek —, az emberi szabadságot és kreativitást radikálisan korlátozó rendszer, ahol a profittermelés személytelen parancsa maga alá temeti az emberi vágyakat, életeket, egész társadalmakat, és végül az embert körülvevő természetet is.
• Mit kell tudni a „Kommunista Kiáltvány”
• Tökéletes látási teljesítmény

Meg elmondták ezek a fiúk, hogy hónapokig nem került fedél, természetesen még sátorponyva sem a fejük fölé, a poshadt, megmelegedett vizet is szűkösen tudták csak beosztani. Na, majd meglátjátok ti is, ha innen egyszer tovább megyünk, mondták.

Sok volt az újonc is a századunkban, a nemrég bevonultak, egyenesen a palesztiniai, kiképzőtáborból érkezettek. Vajon hová? Mind gyakrabban jelentek meg fölöttünk a nem is olyan messziről felszálló német repülőgépek; az egyik éjszaka pontosan a fejem fölött ütöttek lyukakat a barakkunk hullámbádog tetejébe — mintha perforálták volna — a géppuskagolyók. Vártuk, lestük a német ejtőernyősöket, hátha innen akarják elvágni a visszavonuló brit erők útját. Hetek óta nem kaphattunk eltávozást — akik szolgálatban, hivatalosan bementek Kairóba, elmondták, hogy a város sikátoraiban hátulról leszúrva, átvágott torokkal találták a sötétedés után oda betévedt angol katonákat.

Könyve népszerűségében nem csak a tömegek fokozódó elégedetlenségét és kritikára való nyitását láthatjuk, hanem annak a jelentőségét is, ahogyan megtalál egy szemléletformáló hangvételt.

Az egyik motoros küldöncünk, tagbaszakadt, kemény, verekedős fiú, egykori varsói vagány, szolgálati úton Alexandriában járt. Virágot akart venni egy lánynak, ám a milliós nagyváros boltjaiban egyetlen szál virágot sem lehetett kapni.

Mindet felvásárolták, hogy virágesővel fogadják a bevonuló német és olasz csapatokat. Álltunk a megrakott háromtonnás teherautóink mellett, forró szél hordta az afrikai port és homokot a piramisok meg a kontinens belseje felől, néztük az autók, harckocsik, gépesített lövegek véget nem érő menetét, néztem, s olyan furcsán szürkének és elgyötörtnek láttam Lantos Péter sivatagi naptól barnára cserzett arcát.

Aztán talán még azon a napon, vagy egy-két nappal később, ott lenn, az úton egyszerre csak megállt a menet. Majd megfordult, mintha hátra arcot vezényeltek volna az egész seregnek; porfelhő borította el a tolató, forgolódó járműveket, a felbomló, egy helyben topogó sorokat, és Karl Marx új jövőképe elindult az egész oszlop visszafelé. A következő napon mi is leraktuk a századunk teherautóiról a nyomdagépeket, a teodolitokat, a lőszeres ládákat, a hadsereg lapja, a Union Jack közölte, hogy Churchill Egyiptomban járt, személyesen megszemlélt számos egységet; azt is megírták, hogy látásjavító kezelés egész közel-keleti hadsereg új főparancsnoka Alexander tábornagy, a nyolcadik hadsereg parancsnoka pedig rövidlátás 40 év Montgomery nevű tábornok lett.

Újabb ausztráliai és új-zélandi csapatok is érkeztek — én már a szíriai bevonulásnál találkoztam velük, de azért még mindig ámulva tekintettem ezekre a rendet, fegyelmet alig-alig tűrő, tekintélyt, rangot csak nehezen tisztelő fiúkra —, közvetlenül a mi századunk barakkjai mellett betonállványokra csörlővel felhúzott új repülőgépmotorokat próbáltak ki; éjjel-nappal zúgtak, berregtek iszonyú lármával ezek a motorok; mondták, hogy nagy részüket Amerikából hozták, ritkultak a német légitámadások és berepülések, úgy tetszett, megszűnt a légi fölényük — és nemsokára elkezdődött az a véres, nagy csata El Alameinnél, ahol Rommel elszenvedte Afrikában az első és döntő vereséget.

A munkásmozgalom | vilagitojegkocka.hu

Akkor, ha kimentünk az árnyékszékre, már a barakkunk 10 termék a látáshoz hagyhattuk a puskánkat; szolgálat után először csak a rozoga tábori moziba, de később már a városba is bemehettünk.

Mondták, hogy a Mena House Hotelben, a piramisok melletti luxusszállodában megtalálták Hitler és Mussolini tervezett győzelmi bankettjének előre megrendelt étlapját… Fél évszázad múltán összekeveredik az emlékezetben az időpontok sorrendje, még a fontosságuké is; csak foszlányok maradnak meg, helyszínek, szagok, ízek, szavak, arcok, gesztusok, félelmek és remények. El Alamein előtt és El Alamein után. Az a szúrós szag: por, szemét, napon száradó állati és emberi ürülék, veríték, füst és fűszerek keveréke, amelyet szinte meg is szoktam már a masszarai állomáson és Kairó külvárosi utcáiban.