Videoteszt a látáshoz, Teszt: Samsung NX - nem tükrös, trükkös okoskamera - technokrata | technokrata

Yarnie, a tündéri kis fonálmanó karakterét nem volt olyan ember, aki ne szerette volna meg első látásra, még ha egy rövid, videoteszt a látáshoz játékmenet szempontjából kissé sekélyes kalandot is élhettünk át vele.

Ám eljött az idő a folytatásra, ami viszont pont ott próbált meg fejlődni, ahol a legnagyobb szükség volt rá.

Csütörtök A Panasonic tavaly szeptemberben jelentette be zászlóshajójának, a DCGH5 -nek a fejlesztését, és bár az akkori sajtóanyagban a mérnökök már elhintettek pár fontosabb műszaki paramétert, a véglegesített gépről még gyakorlatilag semmit sem lehetett tudni. Aztán

A roppantmód szimpatikus EA Originals program idén már a harmadik indie játékkal rukkolt elő; kezdte a sort a FEfolytatta az A Way Out és most befutott ezt az egész indie fejlesztőket segítő kezdeményezést megalapozó Unravel folytatása. Ugyan egyedül is játszhatunk, de természetesen úgy koránt sem akkora élmény az ugrabugrálás, mint ketten, éppen ezért furcsállom is, hogy nem hogy ranglista, de semmi videoteszt a látáshoz online lehetőség nincs a játékban, így opció a közös játékra sem, ami azért elég fájó.

Ha éppen nincs kit leültetni magunk mellé, akkor sem kell kétségbeesni, mert szerencsére teljesen egyedül játszva is remek élményben lesz részünk, csak talán egy kicsit nehezebb lesz egy-két feladat legyűrése és kevésbé szórakoztató, mint ketten.

Egyjátékos felállásban a két fonálfigura együttműködését úgy kell elképzelni, hogy egy gombbal váltogathatjuk, hogy éppen melyikőjüket akarjuk irányítani, s amíg az egyikkel tesszük a dolgunkat, addig a tétlen figura egy helyben marad. Így megoldható, ha például egy platformot lenyomva kell tartani, vagy a két karaktert összekötő fonállal kellene átlengedezni valahova.

Persze, ha minden akadályon kétszer kéne átküzdeni magunkat, az hosszú távon elég frusztráló lenne, ezért lehetőség van szó szerint egymásba fonódni a két karakterrel, hogy csak egyszer kelljen végigmászni bizonyos részeken. Szerencsére a korábbi epizód melankolikus hangulatát és a lenyűgöző audiovizualitását az új rész is megörökölte, úgyhogy ismét magával ragadó helyeken fordulunk meg a kalandunk során, amihez a gyönyörű aláfestő zenék tökéletesen asszisztálnak.

A mohával benőtt erdős helyszínek dominálnak, de járunk földalatti vájatokban, vidéki pajtában, gyártelepen, sőt a gépek belsejében is, főhadiszállásunkként pedig egy elhagyatott világítótorony ad helyet működnek-e hyperopia. Már úszni is tudnak a fonálfigurák, cserébe a legnagyobb kihívást az újonnan megjelent játékelem, a perzselő emlékfoszlányok nyújtják, amik elől sokszor menekülnünk kell, vagy éppen kicselezni őket.

De ezen felül ismét találkozunk az erdő élővilágával - még ha nem is olyan mértékben, mint két éve -; egy siketfajd csipkelődése például okozott kellemetlen perceket és a patak halállománya is többször nézett csalinak bennünket, mint azt szerettük volna. A sztori alatt talán az egyetlen dolog, ami felróható negatívumként, nos, hát az maga a sztori.

Ugyanis megint látunk a háttérben homályos emlékképeket, ahol két gyerek játszik, majd férfiak kergetik őket, sőt el is rabolják, de se eleje, se vége az egész történetnek, és az égvilágon semmit nem tudunk meg róluk, sem arról, hogy a két fonálkrapek kinek a gombolyagából származik, vagy miért róják az erdőt.

Az Unravel Two szinte minden játékmechanikai szegmensében fejlődött az előző részhez képest, ahol még jogosan róttuk fel, hogy az ügyességi részek nem túl kreatívak, és az a néhány fejtörő, amit felvonultatott, túlontúl egyszerűek voltak. Videoteszt a látáshoz, az új epizód már vérbeli platformelemeket tartalmaz, és a gondolkodós részekből is akad bőven, amik valóban megmozgatják az agytekervényeinket.

Látás teszt

A kisebb-nagyobb bónuszpályákon játszódó, olykor szinte lehetetlennek tűnő akadályokat felvonultató feladatsorozat a legrutinosabb platformjátékosokat is meg fogja izzasztani, úgyhogy ha valaki hiányolta a kihívást az előző részből, az most hatványozottan megkapta.

Hol az eszünkre, hol pedig az ügyességünkre lesz nagyobb szükség, de az biztos, hogy a húsz darab ilyen misszió vége felé közeledvén többször fogjuk a kontrollert tajtékozva a sarokba vágni.

Ezen kihívások végén mindig egy bajba jutott fonálmanó társunkat szabadíthatjuk ki, újabb és újabb fejeket, szemeket és torzókat feloldva, melyekkel aztán saját karakterünk külsejét is megváltoztathatjuk. Merthogy immáron testre szabhatjuk mind a két általunk irányított krapekot, akiknek akár a színe is megváltoztatható, csak győzzük cérnával…bocsánat…fonállal azt a tempót, amit ezek a feladatok diktálnak. Az idei év további megjelenéseiért és tesztjeiért látogass el folyamatosan frissülő játék-kalendáriumunkhoz.

Milanovich Domi Néha pont a pozitív gondolkodás mérgezi meg az életed Miközben mindannyian egyedi módon észleljük a valóságot, egyvalamiben mégis osztozunk: az illúzióban, hogy a világ pontosan olyan, amilyennek látjuk. Daniel Simons és Christopher Chabris szelektív figyelemről szóló videója már két évtizede ejti ámulatba a lélektan iránt érdeklődő nagyközönséget.