Jövőkép a szülők életében. A sportoló-edző-szülő háromszög optimális működése, illetve a sikerorientáció fontossága

Míg ép gyermekkel kapcsolatban csak szélsőséges esetekben merül fel, hogy a család akarja-e őt, sérült- sége vagy fogyatékossága esetében tudatos döntés és sorsválasztás eredményeképpen marad a családban a gyermek. Felnövekedésének útja, jövőbeli lehetőségei nagymértékben függnek attól, hogy a család mennyi fizikai, érzelmi, anyagi és társadalmi energiát képes, tud és akar mozgósítani a gyermek életének normalizálása érdekében.

A családra nehezedő teher jellegzetes problémák kialakulásával jár, s nemritkán a családon belüli egyensúly felborulását eredményezi. Az egyensúlyvesztés érinti az anya-gyermek kapcsolatot, a házaspár egymáshoz való viszonyát, a testvérek, a nagyszülők és a szélesebb rokonság kapcsolatrendszereit is.

E változások következményeképpen mélyülhet az empátia és az összetartozás érzése, fokozódhat a szolidaritás és a tolerancia, az esetek legnagyobb részében azonban inkább patológiás családdinamikai jelenségek kialakulása észlelhető. A negatív jelenségek felerősödnek az ún. A családon belüli feszültségeket tovább növelhetik a sérült gyermek nevelésének buktatói is, ugyanis a szülők csak a legritkább esetekben tudnak és mernek élni a nevelés hagyományos eszközeivel, ezzel is fokozva a megkülönböztetett, szegregált életútra terelődés veszélyét.

A szülők életében viszonylag korán megjelenik a szorongás a bizonytalan jövőtől, mivel a társadalom jelenleg még nem képes megnyugtató és emberséges megoldásokat felajánlani valamennyi tartós segítségre szoruló embernek. A szülők és a szakemberek között minimum húsz évre tehető az intenzív együttműködés időszaka, amely alatt kölcsönösen kiszolgáltatottak egymás igényeinek és elvárásainak. A szakembernek elemi érdeke, hogy ne megítélje a szülői viselkedést, hanem megértse annak mozgatórugóit, s a szülő realitásaihoz alkalmazkodva módosítsa intervenciós stratégiáit.

A sérült gyermek-ép szülő viszonylattól eltérő, sajátos problémákat vet fel a sérült szülő-ép gyermek családi konfiguráció. Mivel a szociális háló még nem elég sűrű, ezek a családok rendszerint nem kapják meg azt a fizikai, szervezési és személyi segítséget, amely kompenzálhatná az életüket kísérő speciális problémákat.

A család fogalma és funkciói Valamennyien őrzünk képeket magunkban vagy saját családunkról, vagy másokéról, esetleg a család hiányáról. Életünk számos eseményét magyarázzuk, magyarázzák a család milyenségével. A családnak sokfajta meghatározása létezik. Bowlby, az anya-gyermek kapcsolat neves kutatója szerint a család a tagok egymás iránti ragaszkodása nyomán kialakult konstrukció Bowlby Rutter is a védelmet emeli ki a családot meghatározó faktorok közül: a sikeres személyiségfejlődéshez és a lelki egészséghez elengedhetetlen, meghitt kapcsolatokban megszülető menedéknek tartja a családot Rutter A ma családmodelljei rendkívül változatosak: egyszülős családok, elvált szülők két-három anyás-apás, sok nagyszülős formációi, egynemű párok alkotta anya-apa, együtt élő testvérek és párjaik vagy különböző nevelőszülők alkotta családok, amelyek közül bármelyik lehet jó vagy rossz.

Vitaminok a látáshoz 50 évesen ha semmilyen összetételben nem alakul olyan család jellegű csoport, amely a felnevelés közös felelősségét magára vállalná, az embergyerek elpusztul. E megközelítésben a személyt már nem a minden körülmények között magának prosztata és látás hősnek tekintették, hanem olyan valakinek, aki a környezetével szerves egységet jövőkép a szülők életében Minuchin4.

Problémáinak gyökerét is egyre kevésbé keresték magában az egyénben; sokkal inkább a környezet, a szociális kontextus és az egyénnek az ezekkel való kapcsolata vált a vizsgálódás tárgyává. Így került a család mint a környezeti tényezők közül jövőkép a szülők életében legkorábbi és legmeghatározóbb az érdeklődés középpontjába. Ahogy két tagja hat egymásra, s közösen a harmadikra, ugyanúgy a harmadik kapcsolata az egyikkel színezi azon kettő, valamint hármójuk viszonyát.

Ezt viszont alapvetően befolyásolja a negyedik és jövőkép a szülők életében családtag hozzájuk, az egyénekhez, a kettes-hármas csoportokhoz s az egészhez való viszonyulása.

MINDEN ÁLMOD - 3.RÉSZ (Roma filmsorozat,Dorina szereplésével)

Akciók s a rájuk adott reakciók váltakozásával mozgó, eleven, forró, sőt forrongó dinamikájú rendszer, amelynek csak igen ritkán vannak sziklaszilárdan rögzült elemei, s ha vannak, azok rendszerint patológiás képződmények.

Lacika[ 65 ] hatéves rossz látás nevek, egy két hónapos korban lezajlott betegség következtében maradandóan, súlyosan sérült. Családjuk hat tagból áll: anya, apa, Zsolti, az idősebb gyermek és az anyai nagyszülők.

1. Gallérzónás masszázs csökkent látással
2. Alultápláltságot jelent.
3. A jövőkép kialakulása összetett folyamat
4. Gyakorlat a látás javítására
5. Даже уловки в духе "Если ты промолчишь, я буду считать, что это значит "да"" провалились: робот был слишком умен, чтобы так легко попасться.
6. Étrend-kiegészítők a látáslátáshoz

Lacika rendkívül szorosan összenőtt anyjával, együtt is alszanak. Az anya, éppen a Lacikával töltött túl sok idő miatt, nagyobbik gyerekével mindig bűntudatos, túl engedékeny. Az apa sokat dolgozik, későn jár jövőkép a szülők életében, a gyerekek közül inkább a nagyobbikkal van kapcsolata, focizni, kerékpározni járnak együtt.

Hogyan legyünk jó szülők?

A nagymama sokat segít a háztartásban. Viszonya feszült a lányával, mert őt hibáztatja a gyermek betegségéért, ugyanakkor, amikor mélyen sajnálja. Vitákban inkább a veje mellett áll, kedvence a nagyobbik unoka, akit feltűnően kényeztet. Emiatt sok konfliktusa van a család összes többi tagjával.

Jövőkép a szülők életében nagypapa, aki igen sokat vitatkozik a feleségével a lányuk életével kapcsolatban, minden erejével a lányát segíti, támogatja. Lacika egyedül a nagypapával marad meg a családtagok közül. Bár a lakás elrendezése miatt megtehetnék, Lacika anyja és apja alig tölt időt egymással négyszemközt. Könnyen elképzelhető, hogy a legkisebb konfliktus vagy megoldandó probléma is — például rosszabb bizonyítvány a nagyobb gyermeknél, a nagypapa betegsége, Lacika állapotának hullámzása vagy stagnálása, az anya munkavállalása stb.

Tudjuk, hogy minden családnak megvan a maga nehezen meghatározható összetevőkből kialakult hangulata. Hallottunk meleg, összetartó, erős családokról, szere- tetükkel fojtogatókról, családi tűzfészkekről s olyanokról, amelyek tagjai széthullott mozaikokként léteznek egymás mellett.

Vannak kicsi és nagy, szoros és laza családok, olyanok, amelyek élete valami — például családi vállalkozás, vallás, közös célok, jellegzetes családi kedvtelések stb. Bármelyik kategóriába tartozzék is azonban egy család, normális esetben jellemző, közös kommunikációs rendszerük, szókincsük van, értik egymás utalásait és hangsúlyait.

A sérült gyermeket nevelő családokban azonban, úgy tűnik, talán a trauma állandósult jelenléte miatt, mintha elveszne a közös nyelv, s mindenki — a saját pillanatnyi állapotának, a családban elfoglalt helyzetének, az adott célnak, az érzelmi libikókája billenéseinek megfelelően — mintegy bábeli nyelvzavarban tulajdonít más-más jelentést ugyanazon jelenségnek s értelmezi a maga módján a verbális vagy nem verbális közléseket.

E kommunikációs zavart a gyermekek igen korán érzékelik, s rendkívül gyorsan megtanulják, hogy kitől mit várhatnak, kitől mire számíthatnak. Ha az előbbi példánál maradunk, Lacika például pontosan tudja, kinél milyen keményen kell dolgoznia a napi többszöri tornán.

Ha csak kicsit is sírdogál, anyja rögtön megsajnálja, és azonnal abbahagyja a munkát, de tudja, hogy a nagyanyjánál annyit sír, amennyit akar, ő úgyis végigcsináltatja vele az összes gyakorlatot, amit az orvos előírt. Azt is tudja, hogy az apjánál nem kell erőlködnie, mert ha nagy ritkán ő tornásztatja, sem a gyakorlatokat nem ismeri eléggé, sem arról nincs fogalma, hogy ő mire képes.

Nagyapjánál viszont érdemes egy-két jól sikerült gyakorlatot produkálni, mert a legkisebb siker után azonnal kérhet egy kis pihenést, jutalmat vagy mindkettőt. A családnak több alapvető funkciója van az egyén életében. Ezek közül az egyik a már említett, befelé irányuló menedékfunkció, a családtagok pszichés és szociális védelmének biztosítása. A másik jelentős funkció kifelé, jövőkép a szülők életében külvilághoz való kapcsolódás kereteinek megteremtésére irányul.

A család ugyanis a fennmaradása érdekében mindig alkalmazkodik a változó kulturális, gazdasági és társadalmi feltételekhez, s ugyanakkor megszűri, csatornázza és közvetíti ezeket a változó értékeket a családtagok felé Minuchin Ez azután egész életében elválaszthatatlan része lesz az éntudatának: ki vagyok, honnan jöttem, mit hoztam magammal.

Mindkét megközelítés hiányát, illetve túlsúlyát megszenvedi mind az egyén, mind pedig a családi rendszer. A családnak további funkciója a tükrözés. A szocializáció során a család a gyermek születése pillanatától üzeneteket közvetít a számára önmagáról, értékéről, helyéről az életben, arról, hogy milyennek látják, milyennek érzékelik őt a többiek.

A Taigetosztól az esélyegyenlőségig

Ha a család ép, írja Winnicott, a gyermeknek hasznára válik, ha megláthatja önmagát az egyes családtagok vagy a család mint egész viselkedésében Winnicott A családnak ez a tükörfunkciója, mint látni fogjuk, különösen nagy jelentőségre tesz szert fogyatékossággal született gyermek esetében, hisz a külvilág hatásai lényegesen kevésbé tudják befolyásolni az énképe kialakulását, mint a számos egyéb hatásnak kitett, átlagos életet élő gyermeknél.

Újból Lacika családjára visszatérve, Zsolt, a nagyobbik gyermek sokféle tükörbe nézve formálgatja alakulóban lévő énképét.

Nagyanyja szerint az osztályban, dehogy az osztályban, az egész iskolában! Lacika számára Zsolti mindaz a csoda, ami ő nem lehet, kerékpározó, fára mászó, iskolába járó, magabiztos nagyfiú, apja pedig megnyugtatóan mindennapos, átlagosan rossz, egészséges srácnak tartja. E sokfajta képet azután Zsolt összeveti azokkal, amelyeket az osztály- és sporttársai, barátai, szomszédai, a tanárai, a szülei ismerősei stb.

Összefoglalva tehát azt mondhatjuk, hogy a normális — nem széthullott, nem neurotikus, nem egymást agyonnyomó, kíméletlenül marcangoló vagy kihasználó —, tehát egészséges család dinamikus, tagjai egymásra hatásának eredményeként folyton változó, egységes, külső-belső egyensúlya megőrzésére törekvő rendszer, amelynek fő funkciója a családtagok védelme, életfeltételeik biztosítása, önmagukhoz és a világhoz való viszonyulásuk alapjainak lerakása.

A jövőkép kialakulása összetett folyamat

Az egyensúlyvesztés elemei a családon belül A család mint rendszer kényesen őrzi egyensúlyát, még az egészen apró dolgokban is. Nem biztos, hogy egy külső szemlélő is igazságosnak, ésszerűnek, reálisnak, európainak stb. Bármilyen megrázkódtatás könnyen kibillentheti az érzékeny egyensúlyt, ami — valamennyi családtagnál, a közvetlenül esetleg nem érintetteket sem kivéve! Válófélben lévő szülők gyermekeinél változatos viselkedészavarokat jelezhetnek az óvónők vagy a pedagógusok, a gyermek állapotának romlása az anya korábbi betegségének kiújulásával járhat, szülési károsodott gyermek szülei között szexuális diszharmónia alakulhat ki, idős szülő előre látható végű, súlyos betegsége munkahelyi teljesítménygyengüléshez vezethet az elveszítését előrevetítő családtagnál.

A jövőkép kialakulása összetett folyamat Jövőkép alatt egy határozott elgondolást értek, előre igaznak tekintett elképzelést egy későbbi állapotról, eredményekről, amelyek eléréséért tevékenykedni fog az egyén. Ez a szakasz az utóbbi időben meghosszabbodást mutat, azaz van, hogy kitolódik. Az egyszerű megértés érdekében egy hasonlattal élnék: a minket felnevelő felnőttek szülők, tanítók stb. Azonban tudnunk kell, hogy tizenhét éves kor környékén a kortársak nagyon fontos szerepet kapnak az egyén életében: az egyén ellentmondásos érzések közepette leválik a szüleiről, elszakad a gyermekkorától, azonban még nem lép át a felnőttkorba, problémamegoldó képessége kiforratlan, magatartásában felfedezhetők gyermeki és felnőttes vonások is.

Ezért eredménytelenek többnyire azok a beavatkozások, amelyek csupán a tünethordozó családtagra irányulnak, s nem veszik figyelembe a már említett evidenciát, nevezetesen, hogy minden tagjára hat a család, s minden tag visszahat a családra.

Ugyancsak sajátosan alakul annak a családnak az élete is, ahol egyik vagy mindkét szülő tartós fogyatékossággal éli az életét, s így vállalkoznak gyermeknevelésre.

A továbbiakban e fenti helyzetek következtében kialakuló kóros és káros családdinamikai eltérések minőségét és mennyiségét befolyásoló tényezőket, valamint az előidézett egyensúlyvesztés néhány formáját ismertetjük. Sérült gyermek a családban — ép családtag sérültté válik A bajra senki nincs és nem is lehet felkészülve.

A betegséget, balesetet sem kalkulálja bele senki a mindennapjaiba, nem úgy küldi iskolába vagy nyaralni a gyermekét, hogy számít buszbalesetre, vonatkisiklásra vagy a gyerekre rázuhanó futballkapura.

A sérültséggel, fogyatékossággal született gyermeknél ritkábban már az első pillanatban kiderül, hogy a felnövése során nehézségek várhatók, olykor még azok természete is előre látható, máskor azonban lassan érlelődik a gyanú, s csak hónapok, évek alatt szilárdul fájdalmas tudássá. Ha betegség vagy baleset következtében sérül meg a családtag, a hatás aknához hasonlítható, amely nemcsak a becsapódás helyén, hanem szétrepülő repeszdarabjaival is, széles körben rombol.

A közös azonban az, hogy a baj mindig váratlanul támad, s a család érzelmi tartalékaitól, összetartó erejétől is függ, hogy egyrészt maga a család mint egység, másrészt a tagjai hogyan képesek megbirkózni vele.

Az érintett szülő, nagyszülő, házastárs, a sérült gyermeke, testvére nem egyszerűen a sérülés tényére reagál jövőkép a szülők életében egyén, hanem arra is, ahogyan az adott tény a családra, a rendszerre hat, s amelynek tagjai és a tagokat érő hatások alapvetően befolyásolják az ő életét is.

A család problémafeldolgozó képességét befolyásoló tényezők Valamennyiükre, az egyénre, a közös családi rendszerre s a kis alrendszerekre, mint amilyen az anya-apa, nagyszülő-meny, testvér-testvér, anya-fiúgyerek stb.

A sportoló-edző-szülő háromszög optimális működése, illetve a sikerorientáció fontossága A sportoló-edző-szülő háromszög optimális működése, illetve a sikerorientáció fontossága Fischer Miklós sportszakpszichológussal beszélgetünk - természetesen a jégkorongsportra fókuszálva. Fischer Miklós sportszakpszichológus csaknem húsz éve foglalkozik a székesfehérvári jégkorongozókkal, folyamatosan segítve őket a háttérből. A szakember karrierje során dolgozott a női vízilabda válogatottal, a kajak-kenu válogatottal, Erdei Zsolttal, valamint több nyári olimpián ökölvívókkal, cselgáncsozókkal és birkózókkal.

Felnőtt fiatalember súlyos balesete következtében ugyanolyan állapotba került, mint hasonló korú társa a születésekor fellépett oxigénhiány folytán. Míg az utóbbi családja gondosan kidolgozott munkamegosztással, rutinok kialakításával, az alkalmi krízishelyzetek kezelésével együtt tudott maradni, addig a balesetes férfi családja széthullott: testvére külföldre távozott, édesapja mély depresszióba zuhant, anyja felhagyott a hivatásával, s évente ideg-összeroppanásokkal jelezte, hogy nem bírja a terheket.

Két, azonos jellegű és súlyosságú balesetet szenvedett, tizenkét éves gyermek közül az egyik szinte minden funkcióját — mozgás, beszéd, rágás, hallás, fél szemére a látás — elveszítette, a másik féloldali bénulással és némi beszédzavarral jött ki a kómából. A kimenetel végleges állapottal kell-e számolni, amely nem javul és nem romlik; minimális, ámbár lassú javulásra lehet számítani, vagy a betegség előrehaladó természete miatti romlás a várható kimenetel.

Illyés András Ugyanilyen fontos, hogy milyen a szülők egymással való kapcsolata, és hogyan rendezik a nézeteltéréseiket. Tíz olyan képesség, amelyek jobb szülővé tehetnek bennüket.

Három ember ugyanolyan, meglehetősen súlyos állapotban volt, mindhárman kerekesszéket használtak, kezüket finomabb mozgásra, írás, jövőkép a szülők életében, fésülködés stb. Az egyik szülési agyi károsodás következtében, kezdetektől fogva azonos álla- potban élte az életét, a másik lassú javulás eredményeként jutott el idáig a balesetét követő, sokéves rehabilitációs munka során, a harmadik tíz év alatt, előrehaladó idegrendszeri betegség súlyosbodása nyomán került ugyanabba az állapotba.

Az első életkilátásai változatlan állapot mellett jók, a másodiknál még évekig lehet, ha nem is látványos, de minimális további javulásra számítani, a harmadiknál a belátható időn belül várható halál zárja majd a folyamatot.

A szükséges kezelés, ápolás mennyisége, minősége gyakori kórházi bent- fekvés; naponkénti egészségügyi tennivalók; a segédeszköz minősége, például csak hallókészülék, mankó vagy speciális fűző, esetleg elektromos kerekesszék, lélegeztetőgép, szívógép; az eszköz használatához nyújtandó segítség, karbantartási igény; stb. A szükséges felügyelet mennyisége, minősége huszonnégy órás felügyelet; alkalmanként pár órás civil segítség vagy szaksegítség szükséges; önellátó-e, részleges vagy teljes jövőkép a szülők életében szorul; stb.

A fogyatékosság szemmel látható jegyeinek megléte, hiánya, feltűnő vagy jellegtelen volta, mert a mindennapos, spontán társadalmi reakcióknak ezek alkotják az alapját a társadalom könnyebben elfogadja a jól észlelhető fizikai különbözőséget, például mankó, kerekesszék, fehér bot, mint a harmonikus küllem mellett jelentkező, feltűnő viselkedészavart, például autista gyermek hangos jelenetei a közlekedési eszközökön, vagy a szemmel nem látható eltérést, például értelmi sérülés, beszédképtelenség; s az emberek nagy része igen nehezen tűri a szokásostól nagyon eltérő külsőt, például törpe növés, nyúlajak, erősen torzult alkat.

A sérült személy neme az adott társadalom szociokulturális berendezkedésétől függően viseli rosszabbul a család az egyik vagy másik nembéli gyermek sérülését: nálunk például az értelmi fogyatékosságot lánygyerekben tűrik jobban, jövőkép a szülők életében a küllem feltűnő elváltozásával járókat inkább a fiúkban; egzisztenciálisan megrázóbb, ha a családfenntartó férfit éri a baj, a családok drámai széthullását azonban mégis inkább az összetartó erőt jelentő női tag súlyos balesete, betegsége okozza.

Egy családban szerencsétlen véletlen folytán két súlyosan sérült gyermek született. A fiú középsúlyos értelmi sérüléssel járó genetikai betegségben szenvedett, húga igen súlyos autista volt. Mind a világhoz való viszonyulást, mind az adaptációjukat és a teljesítményeiket illetően a kislány állapotát lényegesen súlyosabbnak ítélték a szakemberek, a szülők azonban a fiúét tartották annak, legfőképpen azért, mert nem lehetett arra számítani, hogy valaha is gondot viselhessen a húgára.

A születési sorrend a mi kultúránkban az elsőszülött [fiú]gyermek sérülése rázza meg leginkább a családot, azé, aki a család fizikai és szellemi hagyatékának hordozója lenne; első gyermek esetében a probléma felismerése is késhet, és amikor a további gyermek[ek] elérik, illetve elhagyják a legidősebb gyermeket a fejlődésükben, mindig újra- és újraébredhet a fájdalom. A szülők életkora fiatalabb, még több egészséges gyermekre reálisan számító szülők esetében könnyebb feldolgozni a látószerv felépítése és a látóelemző problémákat, mint ha bármely ok miatt nincs esély további gyermek[ek] születésére.

A család struktúrája és létszáma nagy, sokgyermekes, kiterjedt és szoros rokoni kötelékekkel rendelkező családok könnyebben feldolgozzák akár a gyermekkel, akár a valamely felnőtt családtaggal történteket, a magcsaládok sokkal nehezebben. Lelkészcsalád hat gyermeke közül a negyedik súlyosan, halmozottan sérült. Soha nincs gond sem a felügyeletével, sem a foglalkoztatásával, mindig körülötte lebzselnek a testvérek, a testvérek barátai, osztálytársai, az unokatestvérek, keresztmamák, hónapokra oda-odaköltözik egy-egy távolabbi rokon, nem a gyermek, hanem bármi más miatt.

A méhkasszerű, ingerekben, emberekben gazdag nyüzsgésben pedig szép lassan, biztonságban, szeretetben cseperedik a fogyatékosságokkal született lányka. Van-e a családban másik, fogyatékossággal született gyermek vagy állapota, betegsége miatt hasonló törődésre szoruló családtag.

Harminckét éves fiatalasszony hozzáment egy ötvenöt éves özvegyemberhez, magával vive a házasságba előrehaladó izomgyengeségben szenvedő, nyolcéves fiát. Házasságával felvállalta a férfi szülési agyi károsodással világra jött kislányának a felnevelését is, akinek az édesanyja éppen az ő világrahozatala során veszítette el az életét.

A két mozgásképtelen gyermek mellett a férfi három idősebb lányáról s a közös kicsi gyermekükről is kellett gondoskodnia.