Pugacseva elveszíti látását

Megválogatta terrorista szövetségeseit Sartre ban született Moszkvában, első verseit 14 éves korában küldte el Borisz Paszternak írónak, aki ettől kezdve első számú olvasója és egyben mentora lett. Pugacseva elveszíti látását fiatal Voznyeszenszkijt ritka mesterségbeli virtuozitás jellemezte, a művészi kísérletezés, a műfajok és művészeti ágak közötti határok ledöntése, a hangzás és a vizualitás nyelvi lehetőségeinek kiaknázása lelkesítette.

Sorra kapta a meghívásokat külföldre, ben az Egyesült Államokban tett körútjának akkora sikere volt, hogy amikor évekkel később Ronald Reagan elnök a Szovjetunióba látogatott, magánprogramjai egyikén Voznyeszenszkijt kívánta felkeresni otthonában. Nyilvános fellépéseinek a hatvanas évek elején hatalmas sikere volt a moszkvai Politechnikai Főiskolán, szabadszájúsága, szokatlan, sőt meghökkentő versei a korabeli kultúrpolitikai botrányok egyik hősévé avatták.

Amikor ban Hruscsov nyilvánosan kifakadt az avantgárd művészek ellen, Voznyeszenszkij is megkapta a magáét.

A pártfőtitkár nyugati kémnek nevezte, és felszólította, hogy hagyja el az országot. Nem kis bátorságra vallott, hogy Voznyeszenszkij a költészet védelmére kelt és hazájában maradt, de Hruscsov is bocsánatot kért a költőtől, igaz, csak a bukása után.

Költészetében a változást az es év jelentette, amikor megjelent A hang árnyéka című verseskötete, amelyben az akusztikus, előadásra szánt, színpadi költői szótól a vizuális költészet, a képvers felé fordult. Egész művészete a szó vizualizálásának jegyében alakult át, ezt a Pillantás és az Üvegfestészet mestere című kötetei is jelzik.

Költészetét a műfaji kísérletek is jellemzik: ben groteszk műfajtravesztiát írt Treffdáma.

Op-opera-krimi civil felvonásokban, jelenetekben, ikonokban címmel. Voznyeszenszkij a szovjet-orosz irodalom egyik legnagyobb formakultúrával rendelkező költője volt, akinek nyelvi-formai kísérleteiről Nyugaton disszertációk szóltak. Lírája tér- és időbeli asszociációkra épül, jellemzője a gondolatiság és az érzelem, a térbeli látás és a mesterségbeli virtuozitás.

Nemzedéktársaival ellentétben sosem akart a tömegek költője lenni, de így is a szovjet korszak költészetének egyik legmeghatározóbb egyénisége lett. Támogasd a.