A denevérnek jó a látása
MÁSODIK ALREND: Kis denevérek Microchiroptera A denevéreket, népies nevükön szárnyas vagy bőregereket habozás nélkül egy rendben egyesíthetnők a rovarevőkkel, ha nem volna az emlősök osztályában páratlanul álló s testalkotásukat is lényegesen befolyásoló sajátos képességük: a repülés.
Ahhoz valóban semmi kétség sem férhet, hogy a denevérek tudnak repülni; sőt egyik-másik fajuk annyira mestere a szárnyon járásnak, hogy a cikkázó fecskével vagy akár a villámgyors ragadozó madarakkal is fölveszi a versenyt.
Szép nyári időben nálunk még nyugovóra sem tért a nap, máris sajátszerű lények jelennek meg a levegő égen. Hasadékokból, barlangokból, odvakból előrajzik a denevérek szürke, komor hada. Minél jobban sötétedik, annál inkább sokasodik ez a fekete sereg; az éj teljes beálltakor pedig már valamennyi fölélénkül, és sürög-forog, rajzik a levegőben.
A mi hazánk pedig a denevérek elterjedési körének csaknem a határszélére esik, s így a rendnek nem a java, hanem már csak a kicsiny, gyönge, vézna fajok láthatók nálunk.
Embervérre szomjaznak a valódi vámpírok
Másként van ez délen. Mennél inkább közeledünk a forró tájak felé, annál nagyobb a denevérek száma; s számukkal a fajokban való bőség és változatosság is egyenesen arányos. A denevérek többségének a forróégöv a hazája.
Már Olasz- Görög- és Spanyolországban is föltünően gyarapszik a bőregerek száma. Ott, ha az est közeledik, nem százával, hanem ezrével özönlenek ki rejtekeikből, s csak úgy nyüzsögnek a levegőben.
A legvonzóbb s a legmulatságosabb látványban részesülünk, ha az estét a kelet valamely városának kapuja előtt töltjük. A levegőben cikázó denevér-rajok valósággal elsötétítik a világos estét. Minden megelevenedik, minden mozgásban van; a fák és a kertek közt, erdőn, mezőn, utcákon, udvarokban, sőt még a a denevérnek jó a látása keresztül is sürög-forog, nyüzsög, rajzik, csapong a szárnyas tömeg, amely hol magasabban, hol rövidlátás különböző szemek hullámzik.
Ugyanígy van Kelet-Indiában, s nem másként Amerika déli részein. Alkonyat táján előbujnak rejtekeikből, s megindul a nagy rovarhajsza. Közép- és Dél-Amerikában is hasonló töméntelenségben élnek és fajaik száma is nagyon sok. Bates szerint még nappal is egész sereget ver föl az ember az erdőben, éjjel pedig az őserdőben és a folyók partján látja őket csapongani.
S ugyanígy van ez Afrikában is. Kicsiny és igen nagy fajok vegyest szállongnak a tenger partján, a beljebb fekvő pusztákon és erdőségekben, sőt még a sivatagokban is. Földrajzi elterjedésükkel kapcsolatban összefoglalóan még azt kell megjegyeznünk, hogy a gyümölcsevő fajok a trópusi és szubtrópusi övhöz vannak rögzítve, mert csak ott találnak minden évszakban elegendő mennyiségű táplálékot.
Embervérre szomjaznak a valódi vámpírok
A rovarevők természetesen addig hatolhatnak a sarkok felé, ameddig a rovarok terjednek. Ezeknél azonban nagyon jelentős tényező a téli álom is, amely a sarkok felé való előnyomulásukat jelentékenyen elősegíti. Egyetlen fajuk az északi denevér Vespertilio borealis Nils. Egyebekben különben az jellemzi a denevéreket, hogy főleg repülő képességük segítségével úgyszólván a Föld minden részein elterjedtek, még olyan területeken is, amelyeken más emlősök bevándorlása lehetetlen.
Így nem csupán Ausztráliát és Új-Guineát, hanem jelesen a repülő kutyák a Déli tenger sok apró szigetét is benépesítették, úgyhogy sok helyütt egyedül ők képviselik az emlősöket. Csak a Galapagos és Sandwich szigeteken, északon pedig Izland szigetén nem találkozhatunk velük.
A denevérek kivált külső testalakjuk révén ötlenek szembe. Általában zömök a termetük, vaskos és hosszúkás a fejük, rövid a nyakuk és nagyon széles, öblös a szájuk. Két emlőbimbójuk a mellükön van. Kezeik repülő-szervekké alakultak, s ennek révén nagyon kiterjeszkedtek; ellenben törzsük a lehető legkisebb méretű.
Ez a magyarázata annak, hogy jóllehet nagyoknak tűnnek föl, a valóságban mégis a legkisebb termetű emlősök közé sorolhatók.
Belső szerveiket sok sajátos vonás jellemzi. Csontvázuk mindig könnyed alkatú, de erőteljes; csontjaikban soha sincsenek levegővel telt üregek, mint a madarakéban. Fejük váza a gyöngéd agykoponyára s a még gyöngédebb arckoponyára tagolódik s az egyes csontok minden látható varrat nélkül forradnak össze. Az állközti csont két ága külön álló, sőt a vérszívóknál porcos és mozgatható. Csigolyáik rövidek és szélesek, bordáik hosszúak, szélesek és erősen meggörbültek; csípőcsontjuk keskeny és megnyúlt, ellenben kulcscsontjuk hosszú, látás mínusz 5 15 évnél és erőteljes.
Nagyon jellegzetes a kezük szerkezete. A felső- és alsókar, valamint a kézujjak nagyon megnyúltak, főként a három utolsó ujj; ezek mindegyike hosszabb a felső-karnál.
Ennek következtében az ujjak nagyon alkalmasakká válnak a közöttük elterülő kézvitorla kifeszítésére, de annál kevésbbé alkalmasak más föladat teljesítésére. Csak a repülőszerkezetben részt nem vevő, rendesen rövid, két percű, s erős karommal fegyverzett hüvelykujj marad más emlősökéhez hasonló.
Kúszás és függeszkedés közben neki kell az egész kezet pótolni. A combcsont sokkal rövidebb és gyöngébb a felső karcsontnál, nemkülönben a lábszár csontjai is fejletlenebbek az alsókar csontjainál.
A szárkapocs többnyire csökevényes. A láb alkata rendszerint szabályszerű, amennyiben öt karmos ujjat visel. Valami sajátossága azonban mégis van, tudniillik a sarokcsontról kiinduló s kizárólag a denevéreken előforduló csontnyujtvány, a sarkantyú, amely a farkvitorla kifeszítésére szolgál. Ilyeténképpen a denevérek csontváza a Föld középkorában, a Triasztól a Kréta korszak végéig élt repülő sárkányéra emlékeztet.
Denevér Nycteris thebaica E.
Ablakok a világra III. – A szem nélkül is látók
Izomrendszerük is nagyon jellegzetes, a denevérnek jó a látása a repülés szolgálatában sok izom másképp fejlődött, mint más emlősökön. Különösen kiemelendő a nyakszirt-hüvelykizom, amely a nyakszirti tarajról ered s a hüvelykujj tövén tapad meg. Legősibb a rovarevő fajok fogazata, s ez a rovarevő emlősök Insectivora fogazatával egyezik meg.
A fogazat alapján a rovarevőkön kívül az erszényes ragadozókkal Polyprotodonta is rokonságba kell őket hoznunk. A gyümölcsevő fajok fogazata egyszerűbbé vált, amennyiben a zápfogak hegyes csúcsai hosszabb tarajokká olvadtak össze, s a fogak a hosszú állkapocsban nincsenek szorosan egymás mellett.
A jó, a szép, és a denevér - Monster High
Ajkaik nagyon különbözők és sok esetben rendkívül különös alakúak lehetnek. A gégefő egyes nemzetségek Epomophorus, Hypsignathus hímeiben sokszor valósággal hihetetlen módon megnagyobbodott és átalakult és légzacskókkal is el van látva. Rágó-izmaik erősek, nyelvük egészen szabad, s a rajta kifejlődött szaru-szemölcsök a szájpad lemezeivel egyetemben bizonyos őrlő szerkezetet alkotnak.
- Index - Tudomány - Nappal is lát a denevér
- Ház különböző szögekből
- A látást javító gyógyszerek
- Közönséges denevér – Wikipédia
- Hallásrekorderek - Az állatvilág legjobban halló egyedei
Némely fajnak belső pofa-zsebei vannak. S végül említsük még a csőalakú, redőzött gyomrot, s az aránylag nagy átmérőjű, vakbélnélküli tápcsövet, amely a rovarevő fajokban nagyon rövid, s amelynek legnagyobb része vastagbélből áll.
A denevérek szerkezetében leginkább szembetünő a bőr sajátszerű kifejlődése, mert ez nem csupán a testalkattal, hanem az arckifejezéssel is szoros kapcsolatban áll, illetőleg okozója annak, hogy sok denevér-faj egyenesen szörnyetegképű. A tágra nyíló száj is sokban oka annak, hogy az arckifejezés egészen sajátszerű; de ehhez a fül és orr alakja is nagyban hozzájárul. Valamennyi fajnak feltünően nagy, némelykor a testnél is hosszabb a denevérnek jó a látása füle.
Bizonyos fajokon a fül nagyon kiszélesedik, s egyetlen zárt fülkagylót alkot. A vitorla szerkezete behatóbb tárgyalásra méltó. Nem egyéb ez, mint két, belső színével összeolvadt bőrlemez, amelyek egyike a hátoldal, másika a hasoldal bőrének közvetlen folytatása.
Embervérre szomjaznak a valódi vámpírok Stvorecz Adrián Korábban a kutatók azt gondolták, a tanulmányozott faj kizárólag madarak vérével táplálkozik, ám most kiderült, hogy nem ez a helyzet. A megváltozott fogyasztási szokások komoly egészségügyi kockázatot vetnek fel. Mióta Drakula gróf Bram Stoker könyvének köszönhetően a horrorfilmek ikonikus alakjává vált, a közvélemény hajlamos a legtöbb denevért egyfajta vérre szomjazó fenevadnak tekinteni.
A két bőrlemez felbőre külön maradt meg, irhája azonban közös réteggé olvadt össze, s arról nevezetes, hogy sűrű szövésű nemezhez hasonló, rugalmas hálózat járja át. Ez a középső réteg, amely a vérereknek és idegeknek is hordozója, adja meg a vitorlának rendkívüli rugalmasságát.
Ez a rugalmas réteg idegvégződésekben is nagyon gazdag, tehát igen érzékeny; Schöbl-nek a tapintó szőrökkel összefüggésben álló tapintó végtestecskéket is sikerült benne kimutatnia. A vitorla nyirkosan zsíros tapintata bizonyos sűrű, olajnemű erősszagú zsiradékból ered, amelyet a szem s az orrlyuk közt levő arctájékon fekvő pofamirigyek termelnek.
