Videó, amely megvakít
A progresszív minifesztivál fő attrakciójának a testre erősített elektronikus érzékelőkkel megzenésített kibernetikus táncszínház bizonyult.
Az interaktív mozdulatszínházat lehetővé tévő új technológia a bodycoder interface, amely a nehézbúvárkodás hőskorának munkaruhadivatját és a vámpíros némafilmek főhőseinek darabosságát idézte.
Zene, tánc, multimédia-program és egy kísérlet zajlott a múlt hét végén a kortárs művészetek transzformátorházában.
Julie Wilson - aki az előadáson egy Marylin Mansonba oltott és bedrótozott szalmaembert jelenített meg - Mark Bromwich zeneszerző és társaik a multimédia avantgárd kivételes egyéniségeinek számítanak.
A amely megvakít számítógépes szimfonikus költeményeken Ghosts és a túlexponált elektronikus képekkel készült multidimenzionális videoalkotáson Route túl a térségben nálunk mutatták be először a testkóderre komponált táncetűdöket.
Találmányuk a MIDI-érzékelőkön keresztül hang- és video-lejátszórendszerhez kapcsolt emberi test, amely virtuális hangszerré alakul.
Az előadó közvetlenül a mozdulataival manipulálhatja egy sampler hangjait. A hiperkinetikus mozdulatok bizonyos képi és hangzó futamokat indítanak el, amitől a megfigyelő úgy érezheti, hogy a táncos nemcsak a színpadot, de az egész légteret tölti be azáltal, hogy érzékelhetővé, sőt hallhatóvá válnak a normális esetben csak látható motorikus funkciói.
A Zeitgeist című darabban így tűntek elő a lassú, cybersámán táncos mögé vetített, igen intimnek tűnő amely megvakít.
A videó által eddig szétválasztott hang és látvány a szintézis útjára lépett, és jó videó van arra, hogy megdőljön az a művészeti videó, amely alárendelte a hangot a vizualitásnak.
A Lifting Bodies című darabban ezek a tendenciák még inkább érzékelhetők, videó ez a legfrissebb alkotás kifinomultabb, bonyolultabb alkalmazása a bodycoder rendszernek.
A szereplő avagy a mozdulatszervező egyszerre tudja irányítani a hangmagasságot, az irányt és a tempót, és a tánc is komplexebb benne - sokszor követhetetlen sebességű.
