Wwii második látás ruhák

Mai Manó Ház Az előkelő családba született Cecil Beaton már kiskorában elhatározta, hogy híres művész lesz, és ehhez is tartotta magát. Nevelőnője Kodak gépén kezdett megismerkedni a fényképezéssel.
Az első modellek testvérei, Nancy és Baba voltak, akiket hosszú órákon át rendezgetett a megfelelő, nyakatekert pózokba, majd következtek a befolyásos családi jó wwii második látás ruhák. Mivel utóbbiakból nem volt hiány, az ifjú Cecil kezdett egész jól megélni a jobb körök támogatásából, és az a gazdag ifjú angol hölgy, aki nem készíttetett portrét vele, már nem is számított divatosnak.
Beatont ben az angol királyi család udvari fotósának nevezték ki, majd ben a lovaggá ütötték. A harmincas évek elejétől Párizsban és Amerikában is dolgozott, főleg Hollywoodban, ahol feltűnő öltözködésével, modern művészeti látásmódjával gyorsan megnyerte a közönség és a szakma tetszését, aminek az eredménye a már akkor is híres Vogue magazinnal kötött szerződés volt.
Sikerének egyik magyarázata - tehetségén kívül - az a rengeteg névtelen rajongói levél volt, amit ő küldözgetett a különböző újságoknak. Amerikai sikerének döntő szerepe volt abban, hogy a második világháború kitörésekor az angol hivatalos szervek sietve szerződtették Beatont mint haditudósítót.
A bombázott Londonról készített fotóit a legtöbb fontos újság le is hozta mind Angliában, mind az Egyesült Államokban. Vízer Balázs A Brit Hírszerzési Minisztérium megbízásából készült ikonikus fotón egy sebesült kislányt láthatunk, aki bekötött fejjel szorongatja maciját egy nagy kórházi ágyon. A fotó egyik változata először a The Illustrated London News képeslap címlapján jelent meg A cikkből kiderült, hogy a képen látható közel négyéves kislányt Eileen Dunnenak hívták, és a feje sérült meg, mikor a németek bombázása után repesz találta el egy észak-angliai faluban.
A kislányról semmilyen információ nem látott napvilágot, így a tavaly Londonban megrendezésre kerülő Cecil Beaton kiállítás kurátora is csak annyit fűzött a képhez, hogy: Eileen Dunne igaz története még arra vár, hogy valaki elmondja.