Mi Brezsnyeva látomása

Utolsó erőfeszítés Makarovo Mindent, egyszerre, egy mondatban volna jó elmondani. Mint egy szimfónia felsikoltó hegedűi, vagy az "Über allen Gipfeln ist Ruh". De ez lehetetlen, mert egy hosszú élet minden tanulságát és minden tanulság nélkül való voltát és nemcsak az eredményt, hanem az utat is le kell írni. Egy, egyetlen hosszú, hosszú könyvet kezdek el úgy, hogy befejezetlensége hozzátartozzon a stílusához: befejezhetetlen, mint maga az élet, mint az én életem: e meg nem írt könyveim egész sora látás teszt asztali humor mint jegyzet álljon, de nem mint előkészület jövendő könyvekhez, hanem mint partra vetett deszka hajótörés után.

Nincs időm várni. Nem várhatok, míg könyvtárakból én vagy fiatal értelmes titkárom kiássa az anyagot Attiláról kínai és mongol forrásmunkákathogy én egyetlen drámában megmutassam a hatalomra éhes egyén prototípusát és egyben az egész európai középkor és európai keresztény kultúra kulcsát: a népvándorlást.

Nincs időm várni, míg nyugalmasabb időben megírhatnám a Fehér temető filmszcenáriumát; nemcsak nyugalmas időt nincs időm várni és remélni, de még csak egy nyugalmas szobát se, ahol emlékezéseimet megírnám. Mi Brezsnyeva látomása fejezet volna: hogyan éltem egy izbában, ahol mi Brezsnyeva látomása kutyán, egy macskán kívül még csirkék, egy malac, Moska és egy újszülött kis bikaborjú is lakott három felnőttel és két gyerekkel együtt.

Man muss aus der Not eine Tugend machen, és íme leírom, amit talán egy tudós se figyelhetett meg, mert nem élt egy szobában a borjakkal. Miska egy szép tarka kisborjú, május én született, este. A háziasszony rögtön elválasztotta az anyjától és mivel hideg volt az idő, rögtön behozta a házba.

A kisborjú sohase szopott, mindjárt vederből itatták. Itatta a háziasszony május én este, május án reggel, aztán elment munkába, és a kisborjú kötélre kötve ugrált egész nap. Estefelé megjött a háziasszony, csörömpölt a veder, és a kisborjú elbőgte magát: tejet kért.

Már ismerte a veder hangját. Az úgynevezett Pavlov-féle reflex már kiváltódott a másfél napos borjú agyában. És azután is csak akkor bődült el, ha a háziasszony vödre csörömpölt. Ugyebár érdekes?

De nem kevésbé érdekes, hogy november elején a szép tarka Miska éhen döglött, mert a gazdájának nem volt mivel etetni. Ugyebár ez is érdekes?

• LENGYEL JÓZSEF NOTESZEIBŐL
• látomás – Wikiszótár
• Vidor Fesztivál
• Melyek a legjobb vitaminok a látás javításához
• Mi romlik látásromlás esetén

Mert ez a május és november, májusa és novembere Szibériában, Makarovo faluban, ahol én mint száműzött kénytelen vagyok élni és meghalni. És ahol félnem kell, hogy egyáltalán írok, félnem kell, hogy ezt a füzetet elkobozzák, és anélkül hogy a vizsgálók elolvasnák, feltétlenül megsemmisítik. Pedig számomra ez a füzet az egyetlen kötelék a világhoz. Valamikor talán meglelik ezeket a feljegyzéseket és akkor az én életem, életem tanulsága - s mint már írtam, tanulság nélküli valósága egy ilyen könyvben az ismétlések sajnos elkerülhetetlenek - tovább él és hat a világban.

A házigazdáim már felkeltek, a kisgyerek sír, eloltom a lámpát, spórolni kell a petróleummal, a decemberi sötétség úgyis sok petróleumot fogyaszt. És az előszó körülbelül mi Brezsnyeva látomása is.

Voltam szegény és gazdag. Falun születtem, nagyvárosokban éltem, és itt a szibériai tajgában kell meghalnom, ha valami csoda nagyon gyorsan nem segít.

Láttam városokat, Velencében ott ültem abban a kávéházban, ahol vagy száztíz év előtt Stendhal olvasta az újságot, hogy Napóleon újra Franciaországban van, voltam északon, ahol fenyőfa csak védett völgykatlanban nő, és negyven év alatt nő embermagasra, de nemcsak a Szent Márk teret láttam, azt a csodálatos proporciójú épületet, melynek a San Marco és a Dózse-palota csak pillérei és az ég a kupolája, nemcsak a sarkövi hegységek holdkős-képeire emlékszem és az északi fény színes égi orgonájára, hófuvatagok hangtalan fényzenéjére; láttam én, ahogy mi Brezsnyeva látomása ellopott "pajka" kenyérért a tolvajt halálra tiporták, láttam embereket, akik a szemétgödörben ülve kerestek élelmet, láttam kaviárzabáló úri csürhét a berlini orosz követség estélyén, láttam tengert, és turistáskodtam az Alpokban, de mindez nem fontos, és talán tanulság nélkül maradt volna, ha nem lettem volna hittel, meggyőződéssel Saulus, ha nem lettem volna büszke, hogy "kíméletlen jóratörekvő" vagyok.

Ma mindennek mindkét oldalát látom és adva minden lehetőség, hogy bölcs legyek. De bölcs vagyok-e? Tapasztalni - nem jelent: tudni, a tudás még nem élet. De mégis, magamat jobban szeretem, mint felebarátomat A nagy tapasztalat és főképp a tapasztaltak pontos leírása és a helyes következtetés most, öregségemre, úgy látszik, a legfontosabb és legfőbb.

Bejelentkezés közösségi fiókkal.

Ifjúkoromban mást, a fiatalság töretlen energiáját tartottam legfontosabbnak: egyetlen pillantással a dolgok mélyéig hatolni, a Pascalok és Mozartok lebegtek előttem. De zenész és matematikus lehet "Wunderkind", mert minden empíria nélkül belülről, intuícióból érti meg a mély összefüggéseket. Shelley, Lermontov, Petőfi nem gyerekek, ifjak, költők. De nincs Wunderkind regényíró, nincs Wunderkind orvos, ehhez empíria, tapasztalat kell.

A kérdés: mennyire értjük a tapasztalat szavát. Emlékezésekkel, szép nyugodtan, gyerekkoromtól kezdve. Vajon eljutok-e a mai napig? Egy szibériai kolhoz leírásával, mert ma Szibériában egy kolhozban kell élnem és nem élnem?

De mennyi minden történt, mi Brezsnyeva látomása idejutottam. A szerelemről írjak? Ehhez is az egész életemet kell leírni.

A Saulus-korszakot részben megírtam a Visegrádi utca című könyvemben. Valahol van egy német nyelvű kézirat.

Vagy nem, ma nem bírom szimpatikusnak festeni a hősnőt. Kezdjük a másikat: Isten ostora. Nyolcszor kellene átírni, hogy tökéletes legyen. Az kevéssé aggaszt, hogy igaz-e, hogy a kínai falat Attila korában kezdték-e építeni. Ha nem kezdték még el: egy ilyen történelmi helyzet kell hogy felvesse a szándékot. Ugyanígy a puskapor feltalálása.

Az se nagy baj, hogy csak a végén emlékeztem Velence elődjére és Aquileiára, s nem vagyok biztos abban, hogy Aetius volt-e a római vezér neve. Baj, hogy Róma letűnése nem látszik, baj, hogy nincs női alak, és Krimhilda is epizodikus.

„A látomás”

Baj, hogy a kép sok helyen hosszadalmasan magyaráz. Helytelen filmszempontból, hogy Priscos Rhetor beszél az üzbek vezér balsorsáról, világos, hogy meg kell egy képben mutatni. De nem volt időm várni, és még papírom sincs átírni, amit már leírtam.

Pedig többet gyártanak, mint azelőtt Csak nekem - akinek két tiszta oldala maradt a füzetében, csak nekem nincs.

A háború megnyeréséhez valószínűtlen szövetségeket életre hívó viszonyok azonban kezdettől fogva feszültek voltak. Érdekházasság volt, különböző lényeges tényekkel megtűzdelve. A Szovjetunió ben megnemtámadási szerződést írt alá a nácikkal, valamint aktívan részt vett Lengyelország lerohanásában és felosztásában, miközben nyíltan annektálta a balti államokat: Litvániát, Lettországot és Észtországot.

S tényleg, ha barátaim nem küldenek füzetet, a mi Brezsnyeva látomása könyvelőség számtalan mindenféle blankettájából még igen sokáig írhatok, ha erőm és a körülmények ben nem teszik ezt lehetetlenné. És még az Attilát is átírom. Ha lehet, nyolcszor És reggel, De Londonban aligha akad valaki, aki arra gondol, hogy Szibériában már reggel van. A szerencsétlen amikor a látás elmosódott gondol, mint a szerencsés, a reménytelen szerelmes többet, mint akit szeretnek.

Csak a börtönőr gondol többet a szökésre, mint a bebörtönzött. A mi Brezsnyeva látomása jobban alszanak, mint őreik Egy szót se kell változtatnom a másfél év alatt írottakon. És most is úgy érzem, hogy tudatom és tudatalattim nem cáfolják meg, hanem kiegészítik egymást. Igazak voltak a szerelmes levelek és jogos a féltékenység Amit álmodtam, és hogy mégis eljött hozzám: ez mindent megtisztító legfőbb bizonyíték.

Idejönni nagy hőstett volt, "podvig", ahogy az orosz mondja, de mint aki igen nagy súlyt emel, megszakad, úgy az is, aki igen nagy áldozatot hoz, morálisan megszakad, és elveszti erejét. Ez a súlyos ütés, sértett hiúságom bizony engem se tesz se jóvá, se igazságossá, se kellemes házastárssá. Ő hősiesen küzd, anyagi nehézségekkel dolgozik, többet, mint kellene, de folyton dolgozik, nem akar szabad időt, gyűlöli ezt a szibériai tájat és valahogy engem is.

Sajnál, de néha megvet És én, aki érzem azt, sokszor kínzom ezért, bosszút állok. És mégis én tudom, hogy ő minden a számomra, hogy én nem tévedtem, és tudom, ő se tud elmenni tőlem, és ha elmegy, nem talál nyugalmat.

Az, hogy most, sötét januári reggelen - mikor még mindenki alszik és kinn 50 fokos hideg szorítja jégpáncélba a világot - mindezt leírom, nyugodtabbá és igazságosabbá tesz. Bizony, nagyon nehéz itt élni.

Én kénytelen vagyok itt lenni - nekem könnyebb. De ő önként jött Egy nagy pillanatban feláldozni az életet; "a gyors hőstett", mint Dosztojevszkij nevezi, könnyebb, mint egy nagyon szép asszonynak itt sápadni, öregedni, a szép szőke óriási hajfonatait nézni, ahogy nap nap után vékonyodnak. Az itt írottakból csak az Attilát olvasom-fordítom oroszra neki. A többit majd máskor, mikor ez nem lesz fájdalmas, vagy ha megint szép és ragyogó lesz az élete és újra fiatalodni fog. Ő még inkább pesszimista mint én.

És az egészsége is gyengül, és együtt épp most már évesek vagyunk. Fiatal embereknek bizonyára nevetségesnek tűnik, hogy a szerelem ilyen nagy szerepet játszik ilyen öreg korban. Mikor 18 mi Brezsnyeva látomása voltam, a 30 évest öregembernek tartottam. Most annyiban vagyok öreg, hogy tudom, kevés időnk maradt, hogy a jövő kétséges, a halál biztos és gyorsan, gyorsan kellene változás és egy szép nyugodt öregkor, egy kandalló, égő fahasábok, kényelmes karosszék, virágok és egész gyöngéd, igen halk szerelem mi Brezsnyeva látomása félelem nélküli biztonság: mi élünk, még sok hasznosat dolgozunk, és ezért élhetünk, és jó, hogy élünk.

Megpróbálom O. Erre is régen készülök A vigasztalások könyvéből Milyen étel jó a látásra Ülök a dombtetőn, enyhe szél borzolja őszbe hajló hajamat. Jó itt üldögélni, nézelődni, szemlélni, jó már sehova se készülni, és jó nem félni se vihart, se rablót, se farkast, se csendőrt. Minden volt már, és nem lesz már semmi - csak szabadság. Igaz, a szúnyogtól még félek, és a szibériai apró moskától, mely legjobban a szem szögletébe férkőzik, és kínoz mérges szúrásával.

Beszélik, hogy medvék szeme bedagad a moskaszúrásoktól, és a megvakított, megdühödött állat elpusztul. Nem a szúrásoktól, hanem mert vakon "vak dühvel" miért nem romlik a látás vesztébe Lenn a völgyben csak a mi Brezsnyeva látomása bokrok jelzik, merre a kis folyó. Sűrű bokrok, mocsarak, kidőlt fák torlaszolják el az oda vezető utat. Halászok, bogyószedő vénasszonyok, mi Brezsnyeva látomása járó vadkecskék és rókák alig észrevehető nyomai vezetnek helyenként a parthoz.

Maga a part száraz, szépségesen enyhe és hallgatag.

1. Apja az akkori világ egyik legnagyobb hatalmú embere volt: Leonyid Brezsnyev, a szovjet kommunista párt főtitkára, a szovjet birodalom tényleges vezetője.
2. Megtudjuk belőle, mit kell tennünk azért, hogy újra Mennyei Atyánk és Jézus Krisztus jelenlétében élhessünk.
3. Ez utóbbi mondatról jut eszembe mondani, hogy milyen jólesik nekem, hogy ilyen hülyeségeket beszélhetek.

Nehéz odajutni, mint az elátkozott királykisasszonyhoz. De én ma nem akarok se halászni, se édes bogyót szedni itt a dombon, a szél nem engedi a gyenge szárnyú moskát repülni.

És így, ha nem kell a bogyó és nem kell a hal, nyugodtan ülhetsz és szemlélődhetsz. És én már hazajutni se akarok, ahol az enyhe somogyi dombokon most kezdődik a szüret, a présház körül méhek zümmögnek, a terebélyes diófáról magától hull a dió, és fenn a dombon fiatal leányok és ifjú legények puttonyába döntik az aranyló szőlőt.

És látszik a Balaton és a kék Badacsony, apró fehér pontok a présházak. Ott is présházak, ott is leányok, legények, dal, pezsgő tejszínű újbor és illatok. Nem, mi Brezsnyeva látomása már csak a szomorúság édes, erős óborával élek, és bevallom, megszerettem ezt a szomorúságot. Jó tudni, hogy otthon senki se vár rád, jó, hogy már semmi se kell és senkinek se kellesz, hogy a halál lassan, de szakadatlanul végzi benned munkáját.

Ha meg tudsz nyugodni ebben, megnyílik az út a korlátlan, tiszta szabadsághoz.

Az elefántcsonttoronyból

Őszülő hajjal, kifakult szemmel nézed az őszt, mely fiatalabb, mint a szíved. A túlsó parton az erdő zöld falában már vörös lángnyelvekkel égnek a rezgőnyárfák.

A nyírfák még friss zölddel takarják el fehér sudarukat.